mindennapok :)

Huh, hát bocsi, hogy ritkán írom a blogom, de tényleg minden percem be van osztva! :D
Hát hol is kezdjem…

Múlthét előtti hétvégén elmentünk Clermont-Ferrand-ba fogadó anyummal meglátogatni Oliviat. Hihetetlen jó volt! A három órás utat végigénekeltük és végigbeszélgettük. Ez volt a legjobb alkalom arra, hogy igazán megismerjem. Oda vissza 6 órán át dumálni nem volt semmi. El is fáradtam. De nem volt idő pihenni (sajnos és szerencsére), mert menni kellett Oliviáért az egyetemhez. Basszus! Ha láttátok volna mekkora campus volt. Bár… Itt minden hatalmas, úgyhogy már nem nagyon lepődtem meg.
Este együtt vacsiztunk egy sarki étteremben, ahol megkóstoltam valami pizzaszerű specialitást. Fincsi volt nagyon, csak sok! :D Ennyit arról, hogy a francia éttermekben nagy tára kis adagot pakolnak. Háh, egy frászt! A hatalmas épületekhez hatalmas étterem jár, hatalmas tányérokkal, rajta hatalmas adag kajával, amitől előbb vagy utóbb sajnos én is hatalmas leszek. De ez legyen a legnagyobb bajom! Majd futok a Nikivel pár tókört. :DDD

Következő hétvégén Olivia jött hozzánk.
- Végre! Remek alkalom egy magyar vacsihoz!- gondoltam. Hát igen… Pénteken hazaértem olyan öt körül suliból, mert elmaradt az utolsó óránk, aztán nyakig elmerültem az almában és a pirospaprikában. Nem hiába! Hihetetlen fincsi (kisebb változtatásokon átesett) almás pitét, és fogadóbátyám legnagyobb örömére csirkepaprikást csináltam. A probléma csak annyi volt, hogy egy baleset folytán az almás pite a földön landolt. Na ott eltört a mécses pár percre. De a fogadóanyukám rendbe hozta és szebb lett, mint új korában! :DDDD

Aztán az előző hétvégén volt az első orientáció a többi cserediákkal a környékről. Vagyis velem együtt 6-tal. Plusz a két önkéntes körzetelnök. Családias, vidám hétvége volt, ahol picit megnyugodtam, hogy nem csak én követek el apróbb hibákat, nem csak én ijedek meg néha és bizony nem csak én nem értem a tanárokat. Vagyis csak a töri tanárt. :D De a francia barátaim mondták, hogy ne aggódjak, ők sem értik, hogy mit mond. :DDD Szóval így talán tudok élni a prof tömény prédikációjának megértése nélkül. Amúgy ő az egyetlen olyan francia, aki megfelel a pletykáknak. Vagyis: Franciaország a legnagyobb, legjobb, leggyönyörűbb, legdicsőbb, legjelentősebb ország az EU-ban. Aki mást mond, az hazudik. :DDD Egy srác az osztályból megpróbálta meggyőzni, hogy azért Németország sincs rossz helyen EU viszonylatban…Hát maradjunk annyiban, hogy jobban tette volna, ha meg se szólal. :D Utána én sem mertem ellenkezni. Megjegyzem halkan, nem is tudtam volna. Max úgy, hogy erélyesebben mondom ki a leggyakrabban használt mondatomat: Je ne comprandre pas, ami annyit tesz, hogy nem értem. :DDDD Nem, így utólag átgondolva sem lett volna sok esélyem. :D Viszont ő sem olyan szörnyű ám. :) Ha szereted Franciaországot, akkor ő is szeret téged (mármint a prof :D). Meg próbál lassabban beszélni, meg amikor múzeumba mentünk, begyűjtötte nekem az összes angol szórólapot és mondta, hogy ha bármit nem értek, akkor szóljak neki, ő meg szól valakinek az osztályból, mert egy szót nem beszél angolul. :DDD

Szóóóóval jól vagyok. :D Nagyon is jól. Délután még mindig húsz fokok vannak, de a többiek már csizmákba mászkálnak. :O:D Természetesen a legdivatosabb csizmákban. :D

Majd még írok!
Pusszancs :)

heaven in the Earth: Montpellier

Fuh... Règota nem irotam, ezt szànom-bànom, de tènyleg hihetetlen elfoglalt voltam! :) Tul vagyok egy koltozèsen, az ominozus elso sulinapon, ès pàr meglepetèsen.:)

A koltozès nem èrt, vàratlanul, hiszen tudtam, hogy Syilvie-èk csak pàr napra fogadtak. Visyont hàl' Istennek, egy nagyon aranyos csalàdhoz kerultem, akik sokat segitenek a sulis ugyekben ès mindenben tàmogatnak. Elengednek a haverokkal (!!!!!:)) suli utàn csavizni, ami nekem nagyon sokat jelent.
Pontosan a belvàros kozepèn lakom a 12. emeleten, igy, akàr mikor kilèpek a szobàm erkèlyère, elèm tàrul az egèsz vàros. Gyonyoru szep! :)

Na igen a vàros... Elmondom nektek, hogy az elso pàr sètàm alatt ugy èreztem magam mint egy Sex ès New York forgatàson: mindenkin gyonyoru cipo, stilusos ruha ès waaaa azok a parfumok! Most màr kezdek hozzàszokni a gyonyorhoz, ès igyekszem beleolvadni a kornyezetbe, ami nem egy konnyu dolog, ha jobban belegondolok :D

Amugy minden iszonyat dràga igy àtszàmitva (koszi forint!). :/ Minden, kivève a cipok!!! Hàhààà! Egy szebb platform olyan 3000 forintra jon ki. :) Nem rossz ugye? Jo, kinai, de elmondom nektek, hogy otthon ugyan ezek vannak a Humanicba 7000-èrt :D szoval zsir :)

A suli hatalmas! Kulon uszodàja van meg 4 vagy 5 tornaterem. Ehhez jon mèg a 4 èpulet plusz tanàri plusz ètkezo. De adtak tèrkèpet! :D Meg kedves osztàlytàrsaim vannak akik segitenek. :)

Rendeteg baràtom van, jovohèt szerdàn Sarahèknàl toltom a dèlutànk, pènteken meg bulit rendeznek a jottomre. :D Hihetetlen aranyosak :)

Egy kis igaz-hamis a mitoszokkal ès a valosàggal kapcsolatban:

A franciàk bunkok.: HAMIS (hihetetlen jo arcok!)
èjjel-nappal sajtot esznek.: Igaz (de mèg milyen finomakat)
Kevès kajàt adnak.: Hamis (màr most minimum 3 kg-t hiztam :D)
Finom a boruk.: Igaz (bàr nem szeretem a bort, ez izmett)
Hihetetlen stilusuk van.: IGAAAZ
Reggelente a kàvèzok tomve vannak reggelizo emberekkel.: Hamis (reggel mindenki rohan melozni/suliba)
Legfinomabb a francia croassant.: Igaaaaaz (ezt nem lehet szavakba onteni)
A reggelijuk hiperszuper egèszsèges.: Igaz meg hamis (anyuka csak bio-t reggelizik, mindenki màs amit talàl :D)
Pàrizsban ugyanugy sok a francia.: Relativ (francia turistàk igen :D amugy mindenhol turistààààk)
A franciàk rengeteget cigiznek.: IGAZ (ebèdszunetben mindenki tolong a kapunàl, hogy ràgyujtson :D nem nagyon làtsz olyan diàkot; aki ne cigizne)
A francia fiatalok rendesen benne vannak az èjszakàba.: Igaz :D (hallottam pàr vicces sztorit :DDD)

Hàt màra ennyi :) majd mèg irok :) pusszancs

Bienvenue :)

Huh. Hàt hol is kezdjem... :D Tul vagyok ay orientàcion ès mit ne mondjak, odatettèk magukat a Franciàk. Hihetetlen nagy parti volt. Osszespanoltam az osszes ausztràllal, mert mint kiderult ok is kèpesek oràkon àt megàllàs nèlkul beszèni. :D
Pàrizs gyonyoru volt. Tipikus turistànak nèztunk ki, mert mindenkin egyforma sàrga polo volt ès mindenkinek a kezèben ott pihent a fènykèpezogèp. Ennek akkor làttuk meg a jo oldalàt; amikor az Eiffel torony alatt talàlkoztunk egy rakat piros polos Francia fiatallal. Mint kiderult Franciaorszàg legjobb egyetemèrol jottek. Hàt nem is kellett tobb, rogton kitalàltuk, hogy a fotosuk felmegy a torony tetejère, mi meg vicces alakzatba àllunk, aztàn a fotos hekus lefènykèpezi fentrol. Hàt lettek vicces dolgok :D Csinàltunk olyan szàmitogèpes piros fejecskèt, amint èpp eszi a sàrga lasztit, meg valami feliratot is, de azt nem èrtettem. A poèn az egèszben az volt, hogy a tobbi turista a vègère korbeàllt minket, ès nem a tornyot, hanem minket fotoztak. :D

Orientàcio utàn pàr cserediàkkal TGV-n szeltuk àt Franciaorsyàgot, ugyanis Montpellier, ahova kerultem, az egyik legdèlibb vàros. 3,5 ora alatt siketrult megtenni az utat kèsès ès egyèb finomsàgok nèlkul. Nesze neked MàV! :D Az ideiglenes csalàdom nagyon aranyos, de csutortokon màr koltozok a màsik ideiglenes csalàdba, ahol ha minden klappol, akkor maradhatok egèsz èvben. :)
Sylvie-èk mèg aznap megmutattàk a tengert (15 perc kocsival), ès egyutt vacsiztunk a lànyukkal a parton. Az apuka totàl bezsongott, hogy meg kell kostolnom a polipot meg a tintahalat majd ezket egy kis kagyloval igazàn leoblithetnèm, de hàl istennek az anyuka kimentett a mèly vizbol ès az egèsz csalàd valami tojàsos sonkàs palacsinta szeru izèt evett. Ezt egy jo nagy adag fagyi kovette Marc (az apuka) legnagyobb oromère. Amugy az anyuka nagyon jol foz, mindenhez olivaolajat ad, ami nem a kedvencem, de nagyon egèszsèges, meg ettem màr rosszabbat is szoval megeszem. :)

Tegnap megvolt az elso onàllo vàsàrlàsom (vettem egy db baguette-et 70 centèrt), ès este màr franciàul beszèlgettem az anyukàval. :) Na igen... Az r-t mèg mindig nem tudom minden szoban horgosen kiejteni, de az apuka totàl odavan, amikor magyarosan mondom ki. Szerinte sokkal cukibb, mint ahogy ok mondjàk. :D
Sajnos tegnap meg ma is dolgozniuk kellett, de feltalàltam magam: franciàul olvastam, sètàltam a parkban ès megvan az elso befektetèsem: egy francia Marie Clare ès egy màsik eredeti francia divatlap.
Holnap mar mehetek suliba, de majd csak csutortokon kell bent maradnom 6-ig. Sylive mondta, hogy holnap dèlutàn màr nem dolgozik ès majd bevisz a belvàrosba meg megmutatja a vàros tobbi rèszèt. :)

Hàt mostanra ennyi, aztàn majd mèg irok. :) pusszancs

au revoir (:

Mára mindenkitől elbúcsúztam. Furi volt nagyon. Valahogy még nem fogtam fel, hogy egy évig nem látok majd senkit (tudom, van skype meg ilyenek, de az mégsem ugyanaz). Nem voltam még távol ilyen sokáig, így talán nem is csoda, hogy nehezen jut el az agyamig. Hiányozni fog mindenki és minden: a család, a barátok, a véget nem érő hétköznapok a Kodolányiban, a 11-es busz, az utcák, a péksüti illat, amit csak este érezni a házunknál, mert a kenyérgyárból hozza a szél, a tatabányai hétvégék, az éjszakai séták hazafele Westből, hamár itt tartunk, West, és minden apróság. Tudjátok mi a furcsa? Hogy tényleg minden ,,majd találkozunk"-nál iszonyatosan szomorú lettem, de mégsem sírtam. Anya szerint jobb így, nem is szabad nagyon keseregnem. Azt mondta, hogy ez jutalom és nem büntetés és ezt így kell felfognom. Meg különben sem örökre megyek ki. És... végülis igaza van. :)

Szóóóval au revoir la Hongrie, találkozunk 2011. július 11.-én ;)
pusszancs