mindennapok :)

Huh, hát bocsi, hogy ritkán írom a blogom, de tényleg minden percem be van osztva! :D
Hát hol is kezdjem…

Múlthét előtti hétvégén elmentünk Clermont-Ferrand-ba fogadó anyummal meglátogatni Oliviat. Hihetetlen jó volt! A három órás utat végigénekeltük és végigbeszélgettük. Ez volt a legjobb alkalom arra, hogy igazán megismerjem. Oda vissza 6 órán át dumálni nem volt semmi. El is fáradtam. De nem volt idő pihenni (sajnos és szerencsére), mert menni kellett Oliviáért az egyetemhez. Basszus! Ha láttátok volna mekkora campus volt. Bár… Itt minden hatalmas, úgyhogy már nem nagyon lepődtem meg.
Este együtt vacsiztunk egy sarki étteremben, ahol megkóstoltam valami pizzaszerű specialitást. Fincsi volt nagyon, csak sok! :D Ennyit arról, hogy a francia éttermekben nagy tára kis adagot pakolnak. Háh, egy frászt! A hatalmas épületekhez hatalmas étterem jár, hatalmas tányérokkal, rajta hatalmas adag kajával, amitől előbb vagy utóbb sajnos én is hatalmas leszek. De ez legyen a legnagyobb bajom! Majd futok a Nikivel pár tókört. :DDD

Következő hétvégén Olivia jött hozzánk.
- Végre! Remek alkalom egy magyar vacsihoz!- gondoltam. Hát igen… Pénteken hazaértem olyan öt körül suliból, mert elmaradt az utolsó óránk, aztán nyakig elmerültem az almában és a pirospaprikában. Nem hiába! Hihetetlen fincsi (kisebb változtatásokon átesett) almás pitét, és fogadóbátyám legnagyobb örömére csirkepaprikást csináltam. A probléma csak annyi volt, hogy egy baleset folytán az almás pite a földön landolt. Na ott eltört a mécses pár percre. De a fogadóanyukám rendbe hozta és szebb lett, mint új korában! :DDDD

Aztán az előző hétvégén volt az első orientáció a többi cserediákkal a környékről. Vagyis velem együtt 6-tal. Plusz a két önkéntes körzetelnök. Családias, vidám hétvége volt, ahol picit megnyugodtam, hogy nem csak én követek el apróbb hibákat, nem csak én ijedek meg néha és bizony nem csak én nem értem a tanárokat. Vagyis csak a töri tanárt. :D De a francia barátaim mondták, hogy ne aggódjak, ők sem értik, hogy mit mond. :DDD Szóval így talán tudok élni a prof tömény prédikációjának megértése nélkül. Amúgy ő az egyetlen olyan francia, aki megfelel a pletykáknak. Vagyis: Franciaország a legnagyobb, legjobb, leggyönyörűbb, legdicsőbb, legjelentősebb ország az EU-ban. Aki mást mond, az hazudik. :DDD Egy srác az osztályból megpróbálta meggyőzni, hogy azért Németország sincs rossz helyen EU viszonylatban…Hát maradjunk annyiban, hogy jobban tette volna, ha meg se szólal. :D Utána én sem mertem ellenkezni. Megjegyzem halkan, nem is tudtam volna. Max úgy, hogy erélyesebben mondom ki a leggyakrabban használt mondatomat: Je ne comprandre pas, ami annyit tesz, hogy nem értem. :DDDD Nem, így utólag átgondolva sem lett volna sok esélyem. :D Viszont ő sem olyan szörnyű ám. :) Ha szereted Franciaországot, akkor ő is szeret téged (mármint a prof :D). Meg próbál lassabban beszélni, meg amikor múzeumba mentünk, begyűjtötte nekem az összes angol szórólapot és mondta, hogy ha bármit nem értek, akkor szóljak neki, ő meg szól valakinek az osztályból, mert egy szót nem beszél angolul. :DDD

Szóóóóval jól vagyok. :D Nagyon is jól. Délután még mindig húsz fokok vannak, de a többiek már csizmákba mászkálnak. :O:D Természetesen a legdivatosabb csizmákban. :D

Majd még írok!
Pusszancs :)